Kezdjük egy kis monológgal...
Fingom nem volt arról, hogy mi az ami érdekelhet titeket és mostanság kicsit ötlet hiányában is vagyok evvel kapcsolatban. Ez olyan amikor az embernek az ötlet tára kiszárad és nem tudja mivel keltse fel az érdeklődéseteket. Hát eszembe jutott hogy talán érdekeltséget kelt ha elmondom mit gondolok a rádiózásról, és betekintést engedek abba amiről a hallgatók nem tudnak.
Maga a rádiózás...
Pont jó múltkorában gondolkodtam el azon mit is jelent rádiósnak lenni és ez mivel is jár. 3 éve működök online rádiósként, megjártam a poklot és a menyországot is. Elsősorban én profi rádiós szintet próbálok alkalmazni nem egészen csak hobbiból művelem tehát úgy kell tekinteni a következőkre. Karrierem másfél éves amatőr színészettel kezdtem el, majd csoportunk megszűnésével kerestem magamnak mást. Ez volt a rádiózás. Belecsaptam a lecsóba és egy kicsi online rádiónál ahol műsorvezetőt kerestek jelentkeztem. Olyan kicsi volt, hogy én voltam az egyetlen jelentkező 5 hónap alatt amit ott töltöttem.
Az első rádiós műsor ehh.. ne tudjátok meg milyen borzalmas. Össze tojod magad, hogy mit fogsz elrontani, meg mit fognak gondolni a hallgatók. Itt már meg is említeném maga a műsorvezetés egy rettenetesen összetett folyamat. Fm rádióknál ezért kezelik külön a zenéket is sokszor, mert így hogy egy műsorvezető csinál mindent kell figyelni mindenre. Be kell tenned a zenéket, a reklámokat, háttérzenéket, mind e-közben fent kell tartani a hallgatók érdeklődését, ehez téma és folyamatos beszéd kell (ez már alapvetően is nehéz magába nézve), a kedved hátra kell hagyni ahogy belépsz az éterbe mert a hallgatókat nem szabad lesújtanod azzal, hogy neked rossz a kedved.
Szóval ráébredtem, hogy az a munka társaság akikkel először rádióztam rohadtúl kellemetlen. Összevesztem velük és otthagytam őket, nem volt fejlődőképes a rádió. Később pár hónap múlva el is tűntek valami oknál fogva. xDDD Aztán megpróbáltam magam egy sokkal nagyobb rádióba megtalálni a helyem. Egy darabig ment is. Elég keménykezű volt ott a góré. Megkaptam az elismerést is mint tehetség, csak fárasztó volt minden hétvégén hallgatni a lebaszást, hogy mit rontottam el. Másrészt viszont próbáltam beletenni mind műsorvezetés terén, mind a rádiózás fejlődéséért a szívem lelkem. Egyszerűen a rádió a saját levében sűllyedezett mindig. Nahát meg még én fizettem havi 1000 forintott mind ezért. 1 évig voltam ott és nem volt egy leány álom nehogy azt higgyétek. Ráadásul közben el kellett tűrnöm az akkori jegyesem(már régóta az exem) siránkozását, hogy ő nem szereti, hogy mások engem hallgatnak.
Ezek után csináltam egy kis saját rádiót el se kell mondanom nem volt jó ötlet. Időm, energiám mind elment rá napi 10 órában. Én voltam a főnök és mindent én csináltam szinte emellet még műsort is vezettem. Aztán hamar vége is lett 1-2 hónap alatt. És jött egy kis szünet majd egy újabb kis rádió. Azt hittem végre egy kis rádiónál nyugtom lehet. Rájöttem, hogy a szart... "De hülye vagy Jack hát minden rádiónál ez van, mit reménykedsz..." . Pár hónap alatt onnan is sátorfámat szedtem mert nem bírtam idegekkel. Ott ismertem meg Rolcsit akivel később nagyon jó viszonyom lett, és a mostani rádió ahol vagyok csak neki köszönhető, hogy büszkélkedik (vagy rontom a levegőt ott) velem.
Mit gondolok én?
Ha nem kértek volna meg arra, hogy rádiózzak már rég befejeztem volna. Na mindegy elég hosszú és fárasztó történetnek tűnhet ez de muszáj voltam éreztetni mit éltem át eddig. Lényegében sokat tanultam azóta. Rengeteg rajongóm volt azóta és rengetegen azóta lekoptak(már nem követnek). És ez egy őrület teljes dolog, fenntartani folyamatosan az érdeklődést mint "közszemély". Emellett arra is rá kellett ébrednem, hogy a rádiózás nem csak szórakoztató, hanem egy borzalmas kín néha. Például amikor adásolsz és látod, hogy a hallgatók csak mennek el és már nem hallgatnak fájdalmas legbelül, ezért se szabad figyelni és a hallgatottságra koncentrálni mert arra vezet téged, hogy elcsessz valamit. Most képzeljétek el az érzést, hogy az előző műsorvezetőt 30an hallgatták, te következel utána és lecsökken a hallgatottság 15re. Eléggé depressziót tud szülni, hogy nem vagyok olyan jó mint a többiek, ami ettől függetlenül, lehet nem is igaz! Szóval mint rádiós meg kell gyürkőznöm mindezzel a hallgatók szórakoztatására. Aztán meg néha el ítéltek azért is mert nincs elég jó technikám itthon, hogy egy "sztárvendéget" fogadjak skypon. Na ne röhögtessetek. Bocs, hogy nincs 200 ezres felszerelésem csak egy mezei mikrofonom. :D
És pont pár nappal ezelőtt egy kolegával való összekapás után ébredtem rá valamire, hogy a rádiós csapat egy család! Bizony egy család, persze ezt a hallgatók nem észlelik mert ez csak miköztünk zajlik álltalában. Minden rádiós csapatnál mint a családokba van veszekedés, egymás gyűlölése, szeretete, utálata. Néha beoltjuk egymást, néha szeretjük egymást, sokszor el kívánkozunk a családból(rádióból) de mégis összetart minket a tudat, hogy egy család(csapat) vagyunk és egy a célunk, vagy lehet, hogy nem. Mindenesetre amiről ti hallgatók vagy követőim ne talántán ha még van ilyen, nem tudjátok pedig a rádióba ahol most dolgozom rengeteg a belső családi probléma amit egyébként mint bármilyen más normális család nem ad ki, mi se tesszük.
Egyébként még hozzá kell tennem lehet ezért se voltam sose jó csapat tag, mert nem tudom milyen egy jó család. Nekem legalábbis sose adatott meg. De ez már egy más történet. Szóval egybe véve záró mondatként itt akarom befejezni mert már fárasztó írni is, és túl sok gondolatomat fejtettem ki hirtelen(bizsereg már az agyam xD). És nézzétek meg a nevem még szinte senki se ismeri, pedig mióta próbálom szórakoztatni az embereket... Köszi ha végig olvastad a gondolataimat! Jack voltam, és most jön a klotyós vicc! xD Lehúzom magam a vécén, sziasztok majd jelentkezem. Addig is köszönöm azoknak akik még követnek és érdeklik őket éppen min ügyködök.
